Erdély – 2007

1. nap:
Ártánd – Nagyvárad – Király-hágó – Bánffyhunyad – Kalotaszentkirály (115 km Ártándtól)Nagyváradi városnézés.
Átkelés a Király-hágón. Rövid pihenő, ezalatt gyönyörködhetünk az elénk táruló panorámában.
Megérkezés Kalotaszentkirályra, szállás elfoglalása.
2. nap:
Kalotaszentkirály – Kolozsvár – Marosvásárhely – Segesvár – Szováta (280 km)
Kolozsvári városnézés.
Marosvásárhelyi városnézés.
Séta Segesváron, a gyönyörű szász városban.
Megérkezés Szovátára, szállás elfoglalása. Séta a fürdőhelyen, ismerkedés a vidékkel.
Megjegyzés: A programok nem túl zsúfoltak, a fürdési lehetőség miatt.

3. nap:
Szováta – Parajd – Korond – Farkaslaka – Szováta (50 km)
Délelőtt fürdés a sós vizű Medve-tóban.
Parajdon a sóbánya meglátogatása, esetleg kirándulás a falu határában emelkedő, 576 m magas kősó-sziklához, amit Sóháta vagy Sóshegy néven emlegetnek. Fürdés a parajdi sósvizű strandon is lehetséges, a víz sótartalma a szovátai Medve-tóénál is nagyobb.
Vásárlás Korondon, ahol egész évben tartó kirakodóvásár várja az érdeklődőket.
Tamási Áron síremlékének felkeresése Farkaslakán. Vásárolni itt is lehet, néha a korondinál olcsóbban is.
Esti séta Szovátán.
4. nap:
Szováta
Délelőtt fürdés a Medve-tóban.
Pisztrángos ebéd Vármezőn.
Ebéd után gyalogtúra a környék nevezetes pontjait érintve.
5. nap:
Délelőtt fürdés a Medve-tóban.
Hazaindulás.
Nagyvárad – Oradea – Grosswardein

A Körös-parti város helyén már a 11. században megjelentek az első, településre utaló nyomok. A történelem viharaiban sokat szenvedett Nagyváradnak a régmúltból csak vára maradt meg, ami Bethlen Gábor építőmunkájának eredménye. A város központi része a 19. század második felére alakul ki.
A gazdasági életre komoly befolyást gyakorolt a zsidóság betelepedésének engedélyezése 1783-tól. A 19. században ezek a családok jelentős ipari potenciállal növelték a város életerejét gép-, könnyű- és vegyipari cégek létrehozásával.
Látnivalók: a város központjában, a Szent László téren, található Várad egyik legszebb eklektikus épülete, a Sas-palota. A hajdan szállóként üzemelő palota ma szállónak, mozinak, üzleteknek és néhány lakásnak ad helyet.
Az épülettel szemben található az 1733-ban felszentelt Szent László templom, mögötte az 1900-as évek elején neoklasszicista stílusban épült Városháza.
Továbbsétálva a volt görögkatolikus püspöki palotát – ma könyvtár – találjuk, a tér dél-keleti sarkán pedig a Holdas-templom nevű ortodox székesegyházat, ami nevét a homlokzatába épített, és ma is forgó Holdat ábrázoló gömbről kapta. A térhez közel épült fel 1878-ban a neológ zsinagóga, az ortodox zsinagóga pedig a ma Mihai Viteazul utcához közel.
A főtértől tíz percre, a Körös túlpartján, a Kálvin János utcában találjuk a Király-hágó melléki református püspökséget és az újvárosi református templomot.
A főtérről a Sebes-Körös hídján áthaladva a Szigligeti Színház terére jutunk. Az épület a bécsi Fellner Jakab tervei szerint készült el 1900. októberében. A színház oldalában szállodák, mögötte a ma Ady Endre Gimnáziumként működő egykori Orsolya rendház és leányintézet található. Szintén a téren található Ady kedvenc kávéháza, az EMKE, korabeli látogatásaira tábla emlékeztet.
A tér sarkán nyílik Várad sétáló utcája, a Fő utca. Ezen végigsétálva eljutunk a Szécsényi térre, ahol Ady emlékház található.
Utunkat a Fő utcán folytatva, majd meghosszabítva a Petőfi-parkon keresztül, egy újabb fontos látnivalóhoz érkezünk: a Székesegyházhoz. A székesegyházat Giovanni Battista Ricca építőmester irányításával építették, belső elemeinek jó részét Vaskóh környéki és carrarai márványból készítették. Freskóit Johann Nepomuk Schöpf prágai és Franz Storno bécsi művészek alkotásai. Az orgona Mária Terézia ajándéka.
Az épület előtt Szent László szobra áll, mellette a Püspöki palota tömbje húzódik, ami jelenleg a Körösvidéke múzeumnak ad otthont. A püspöki palota a késői barokk egyik legszebb alkotása. A 100 szobás palota első emeleti dísztermében fogadták az 1771-ben Váradra látogató Mária Terézia császárnőt és később II. József császárt.
Említésre méltó a Kanonoksor, a maga több, mint 50 oszlopos, árkádos folyosójával. 1753 és 1865 között épült, ma a római katolikus püspöki hivatalnak ad helyet.
Említést érdemel még a vár, bár állaga miatt egyelőre nem lesz turistacsalogató. Előremutató viszont, hogy rehabilitációja elkezdődött.

A város híres szülöttei

Várad püspöke volt Vitéz János (1434-1472), aki alatt a város Közép-Európa egyik jelentős humanista központjává vált. 1445-ben lett váradi püspök, majd 1465-től esztergomi érsek. Kiváló szónok, és a pozsonyi főiskola egyik alapítója volt. Könyvtára Mátyás könyvtárával vetekedett, sőt a Corvinák között olyan is van, amelyen világosan felismerhető Vitéz címere.
Zsigmond király igen értékelte képességeit, Hunyadi János pedig fiai nevelőjéül fogadta: Mátyás király tőle szívta magába a könyvek szeretetét.
Élete alkonyán az elégedetlenkedők közé állt, és részt vett a Mátyás elleni összeesküvésben, amiért a nagy király börtönbe záratta, ahol végzett vele a halál. Az esztergomi bazilika halottas kamrájában temették el.
Váradon született Pázmány Péter (1570-1637) esztergomi érsek, hitvitázó, kiváló prédikátor, aki a kor legbonyolultabb hitvitázó tételeit is művészi stílusban, színvonalasan volt képes kifejezni.
1629-ben Nagyszombaton nevelőintézetet és papneveldét alapított, 1635-ben pedig teológiai és bölcsészeti fakultással rendelkező egyetemet hozott létre, szintén Nagyszombaton. Pozsonyban jezsuita kollégiumot és iskolát, Érsekújváron, valamint Körmöcbányán ferences kolostort alapított.
Bár a Habsburgok pártján állt, világosan látó diplomata, és egyik legnagyobb politikusunk volt.
Itt született Teleki Mihály (1634-1690), I. és II. Rákóczi György bizalmi embere, I. Apafi Mihály nagytekintélyű kancellárja. Részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, ami miatt hosszú ideig bujdosásra kényszerült. Az Erdélybe betört Caraffa elleni zernyesti csatában esett el, 1690. augusztus 21-én.
Király-hágó

Az 580 méter tengerszint feletti magasságban kanyargó hágó századokon át nemcsak Bihar és Kolozs vármegye, hanem 1557-től 1867-ig Magyarország és Erdély határa is volt.

Kalotaszentkirály-Zentelke – Sâncraiu

A település a Kalota-patak partján, 600 méter tengerszint feletti magasságban, Bánffyhunyadtól 5 km-re fekszik.
A környező hegyvidéket az 1836 m magas Vigyázó csúcs uralja, emiatt az éghajlat igazi havasalji jegyeket mutat.
A Kalota-patak kettéválasztja a települést, a bal parton levő részt Szentkirálynak, a jobb parton levőt pedig Zentelkének hívják. A két falurész között egy jó értelemben vett rivalizálás tapasztalható.
Kalotaszentkirály környéke már a római korban is lakott volt. Ezt bizonyítja egy, ebből a korból származó síremlék, ami a falu egyik határrészében került napvilágra.
A település neve a templom védőszentjére, Szent Istvánra utal. A Kalota előtag megkülönböztetésként szolgál, mivel István király szentté avatása után (1083) több falu is felvette a Szentkirály nevet. A Zentelke név a Szent-telekből alakult ki, mely az egykor ezen a falurészen székelő szerzetesektől származik.
A falu egykor Bánffy-birtok volt, a család kastélya az Udvar nevű falurészen állt. Az épületet az 1930-as években a környező román falvak lakosai lerombolták, és építőanyagként széthordták. A kastélyból már semmi nem látszik, de a régi öregek még sokat tudnak mesélni az akkori időkről.
Kalotaszentkirály napjainkban községközpont, négy kisebb település tartozik hozzá: Kalotadámos, Jákótelke, Magyarókereke és Malomszeg.
A településen működő nyolc osztályos iskola Kalotaszeg jelentős iskolaközpontjává nőtte ki magát. 156 tanulója közül 117 diák a magyar tagozaton, 39 pedig a román tagozaton tanul. Az iskola 45 férőhelyes bentlakással és étkezővel rendelkezik, a 13 településről ide járó diákok szállítását saját autóbusszal végzi.
A faluban, Ady Endre hársfája alatt találjuk az 1994-ben készített Ady-emlékművet. A költő 1914 júniusában járt itt először Boncza Bertával. A fa alatt ülve versírásra ihlette a templomból hazafelé tartó, színes népviseletbe öltözött emberek látványa. Ekkor született meg A Kalota partján című verse.
A településen 1991 óta, minden év augusztusának első hetében, népzene- és néptánctábort szerveznek, ahol a kalotaszegi táncokkal és zenével ismerkedhetnek a tanulni vágyó fiatalok. A vendégek elsősorban belföldről és Magyarországról érkeznek, de jöttek már vendégek Japánból és az Egyesült Államokból is.
A faluban a 40-es ház (Póka Ilona) udvarán egy tájház is várja a látogatókat, ahol a sok-sok régi használati és berendezési tárgy melett a kenderfeldolgozás teljes munkafolyamatát is bemutatják az érdeklődőknek.
A környező táj nagyon változatos: erdők, völgyszorosok, vízesések, cseppkő- és jégbarlangok váltogatják egymást. Több mint hét gyűjtőtó várja a halászokat, búvárokat és a vízi sportok kedvelőit, valamint a tiszta, hegyi levegőre vágyókat.
A falu megközelítése: autóval a Nagyvárad-Kolozsvár nemzetközi úton Bánffyhunyadig (Huedin) kell autózni. Bánffyhunyad központjában, ahol a református templom is áll, az “Albac, Belis” táblánál kell a főútról lekanyarodni és egyenesen kimenni a városból. 5 km megtétele után a Sâncraiu táblánál jobbra fordulva már szinte benn is vagyunk a faluban.

A településen vendégfogadó hálózat működik, körülbelül 200 férőhellyel.
A vendégek a következő szálláslehetőségek közül választhatnak:
• magánházak, a házigazdával egy udvarban
• vendégházak, kulcsosházak házigazda nélkül
• iskolai kollégium
Kisebb és nagyobb turistacsoportok elszállásolását Vincze Kecskés István bonyolítja, aki programszervezést és idegenvezetést is vállal.
12-14 fő elszállásolása egymáshoz közeli, hangulatos parasztházakban is lehetséges a Hármas-Kőszikla Vendéház szervezésében. (x)
Hármas-Kőszikla Vendégház Kalotaszentkirály-Zentelke

Kategória: Vendégház ***
Cím: 407515 Kalotaszentkirály, Alsó utca 158.
Nyitva: I.1. – XII.31.
Telefon: (+36) 36/364-235
Mobil: (+36) 20/956-6480
Fax:
E-Mail: mail@erdelyiturizmus.hu
Honlap: http://www.erdelyiturizmus.hu/szallas/harmas-koszikla

Kolozsvár – Cluj – Klausenburg

A város már az ókorban is lakott település volt, helyén egykor római erődítmény állt, Napoca néven.
A XIII. században, később elmagyarosodott német telepesek érkeztek a környékre, akiket V. István, magyar király hívott ide, hogy a tatárdúlást követően kiürült várost újra benépesítse.
A város a középkorban Erdély kulturális központja lett. Az Erdélyi Fejedelemség idején kapta a “Kincses Kolozsvár” elnevezést, melyet gazdagságának és kulturális szerepének köszönhetett. 1550-ben Heltai Gáspár vezetésével itt indult el a magyar nyelvű könyvnyomtatás, és a városban kezdte meg működését az első magyar kőszínház is 1821-ben.
Az 1500-as években Kolozsvár a reformáció központja volt, de Dávid Ferenc hatására a város lakossága egy időre az unitárius hitre is áttért.
Kolozsvárt régóta Erdély fővárosának tekintik, bár hivatalosan sohasem volt az. Intézményei, gazdagsága, egy időben a politikai élet ide összpontosító cselekvései mégis azzá tették. Ezt a címet az is indokolja, hogy Kolozsvár hosszú ideig Erdély legnépesebb városa volt. Napjainkban, igaz már kisebbségként, Marosvásárhely után itt él a második legnagyobb számú magyar közösség Erdélyben.

A Szent Mihály-templom

Több szakaszban, valószínűleg 1349-1450 között épült, gótikus stílusban, a tervezett két torony helyett csak az egyikkel. A XVIII. században leégett négy fiatornyos torony helyébe 1837-1859 között építették az új, neogótikus stílusú tornyát.
A brassói Fekete-templom után ez Erdély második legnagyobb gótikus temploma.
Az épület számos történelmi esemény színhelye volt, többek között Báthory Gábort és Bethlen Gábort is itt választották erdélyi fejedelemmé, de országgyűléseket is tartottak falai között. A templom 1556 és 1568 között a református, később az unitárius, 1718 óta pedig a katolikus egyház tulajdonában van.
Főbejárata fölött egy dombormű található, mely Szent Mihály arkangyalt ábrázolja. A templom falain freskótöredékeket is feltártak, de ezekből csak elenyészően keveset lehetett láthatóvá tenni. Egyik közülük a Mihály-kápolnában látható.

Mátyás király lovas szobra

Fadrusz János legsikeresebbnek tartott, az 1896-os párizsi világkiállítás nagydíját elnyerő alkotása a Szent Mihály-templom mellett található.
A Kolozsvár jelképének számító bronz szoborcsoport központi alakja Mátyás király, akit vitéz emberei vesznek körül. A hagyomány szerint az alakok a következők: Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Szapolyai János és Báthory István.
Felavatására 1902-ben került sor, nagy ünnepségek közepette.
A szobor talapzatán eredetileg a magyar címer volt elhelyezve, napjainkban a Mathias Rex felirat olvasható rajta.

A Farkas utcai református templom

A templomot Mátyás király rendeletére a minorita szerzetesek építették a XV. század utolsó negyedében.
A hatalmas épület hajója 34 méter hosszú, ezáltal Délkelet-Európa legnagyobb egyhajós gótikus csarnoktemplomaként tartják számon.

A templom szentélyzáródásban helyezték el I. és II. Apafi Mihály erdélyi fejedelmek és feleségeik, Bornemissza Anna, illetve Bethlen Kata földi maradványait. A síremléket Kós Károly tervezte.

A templom előtti kis téren található a Kolozsvári testvérek, Márton és György által 1373-ban készített, Szent György lovas szobor másolata. A szobor eredetije jelenleg a prágai várban látható.
A közelben található Tholdalagi-Korda palotában született Reményik Sándor, a híres erdélyi költő.

Marosvásárhely – Târgu Mureş – Neumarkt

Az Erdélyi-medence közepén, a Maros két oldalán, 309-488 méter tengerszint feletti magasságban fekszik.
Az ásatások azt igazolják, hogy a város területe és környéke már az újkőkor óta lakott.
Marosvásárhely elsősorban mezőgazdaságával biztosított jelentős helyet magának, de a céhek, kézművesek és a kereskedők jelenléte fellendítette a gazdasági életet, amihez 1482-ben Mátyás királytól kapott szabadalom is hozzájárult.
Jelentős esemény volt a város történelmében, az 1571-ben a várbeli nagytemplomban, János Zsigmond fejedelem jelenlétében megtartott országgyűlés, amelyen megerősítették a vallásszabadságot.
A XVI-XVII. századfordulón és azt követően a várost sok viszontagság érte, de mindig sikerült talpra állnia, tovább fejlődnie. 1616. április 29-én Bethlen Gábor fejedelem Marosvásárhely név alatt szabad királyi várossá nyilvánította és számtalan előjoggal ruházta fel.
A város sokat szenvedett a török dúlásoktól, majd Lipót császár csapatainak fosztogatásaitól, amit a rossz termés még tovább fokozott.
A lakosság ügyének jobbra fordulását látta a kuruc szabadságharcban, s ezért támogatta is azt, mint ahogyan az 1848-49. évi szabadságharcot is. Itt volt egy ideig Bem főhadiszállása, innen indult Petőfi Sándorral a végzetes fehéregyházi csatába.
Az 1867-es kiegyezés gazdasági és szellemi felemelkedést hozott, így Vásárhelyen is fellendült az ipar és a kereskedelem egyaránt.
Az igazi fejlődésre azonban dr. Bernády György polgármester idejében, 1902-től került sor. Az ő irányításával újratérképezték a várost, telkeket parcelláztak fel. Rendezték a vár környékét, gondozott parkokat hoztak létre, csatornáztak, aszfaltoztak. A város meglévő és leendő utcáit virágokkal, fákkal ültették be, ettől az időtől emlegetik “virágok városa”-ként Marosvásárhelyt. Ezt a fejlődést fagyasztotta be az I. világháború.
A háború végén kimondták Erdély egyesülését Romániával (1920.jún.4.), ami új korszakot nyitott a város történetében. Ekkor távolították el a főtérről Kossuth Lajos, Bem József szobrát, Petőfi emlékoszlopát és helyükre a Capitoliumi farkas, Avram Iancu és az Ismeretlen katona szobrát állították fel, melyek a neobizánci stílusban felépített templomokkal és középületekkel a Főtér magyar jellegét hivatottak ellensúlyozni.
A város fejlődése a II. világháború után felgyorsult, több új lakónegyed és ipari létesítmény épült.

A Kultúrpalota

A Victoriei-Győzelem tér 1. szám alatt található épület 1911-1913 között készült, dr. Bernády György polgármester idejében. Tetejét a pécsi Zsolnay gyár színes cserepeivel fedték be. Az épület homlokzatát a Körösfői-Kriesch Aladár terve alapján készített nagy mozaik (a Hódolat…), valamint Kallós Ede kődomborművei (Dósa Elek, Teleki Sámuel, Bolyai Farkas, Bolyai János, Mentovich Ferenc, Pech Vilmos) és négy bronzdomborműve (Szent Erzsébet legendája, a Két Bolyai, Aranka György, Erkel:Bánk bán) ékesíti.
Az emeletre vezető carrarai márvánnyal díszített lépcsőfeljáróban találjuk Nagy Sándor és Róth Miksa üvegfestményeit, melyek Jókai Mórt, Kossuth Lajost, Petőfi Sándor, illetve Liszt Ferencet, Erkel Ferencet és Munkácsi Mihályt ábrázolják.
A hangversenyterem 800 személy befogadására alkalmas, 1946-1972-ig itt tartotta előadásait az Állami Székely Színház.
A kisterem a hangversenyek számára készült, 300 férőhellyel. Üvegfestménye a “Bethlen Gábor tudósai között” címet viseli, tervezője Nagy Sándor és Thoroczkai-Wigand Ede, kivitelezője pedig Róth Miksa volt.
A tükörterem a Kultúrpalota gyöngyszeme, ahol a terem két végét lezáró velencei tükör növeli a térhatást.
Az ablakfestményeket Thoroczkai-Wigand Ede tervezte melyek a következők: Hajdanában régös régen, A nagyúr kapuja, Sátoros palota, Réka asszony kertiháza, Csaba bölcsője, Réka asszony kopjafája, a kis képek közül pedig Réka asszony deszkás ablaka és a Perosztó szék. Nagy Sándor a székely népballadák alapján készítette a Júlia szépleány, Kádár Kata, Budai Ilona és Szép Salamon Sári című ablakfestményeket.
A képtárban körülbelül 1000 festmény, 700 grafika, 150 faragvány, 70 dísztárgy található.
A vár
A város egykori várát Borsos Tamás (1556-1634) diplomata, író, a város újjáteremtője alakíttatta át várerőddé.
Sírfelirata szerint: “A város legnagyobb embere, a fejedelmi kor egyik legjelesebb diplomatája, a város királyi várossá tevője, és jeles író”.
Vallásos meggyőződése miatt – szombatos volt – bebörtönözték, de sikerült megszöknie. Három évig bujdosott, majd megkegyelmeztek neki. Basta és Mihai Viteazul elől Brassóba menekült, ahol sokat tanulmányozta a szászok védelmi rendszerét. Miután hazatért, sikerült megértetnie a város lakosságával, hogy csak erős várerőd építésével állhatják útját az állandóan betörő török-tatár-császári hadaknak. Több kérvényt intézett az erdélyi fejedelmekhez és a török szultánhoz, hogy engedélyezzék a vár felépítését. Miután sikerült beszereznie a szükséges engedélyeket, megkezdődtek a munkálatok, Báthory István várkastélyának helyén. Először a megrongált templomot építették újjá, majd bástyákat és vastag falakat készítettek. A várat egy tíz méter széles, nyolc méter mély árokkal vették körül.
Borsos Bethlen Gábor fejdelemsége alatt diplomata és Vásárhely főbírája lett. Tumbája – koporsó formájú sírköve – a református temetőben látható.
A vár alaprajza szabálytalan ötszög alakú. Hét bástyája van, melyek a Bernády tértől az egyetem felé indulva így sorakoznak: Vargák, Szűcsök-Lakatosok, Kádárok, Mészárosok, Szabók bástyája, Kapu- és Báthory-bástya.
1997-től itt tartják a Marosvásárhelyi Napok műsorait és más rendezvényeket.
A Mészárosok bástyája szomszédságában található Kőrösi Csoma Sándor szobra.
A vártemplom építésének pontos idejéről nincsenek megbízható adatok, de valószínűnek látszik, hogy a XIV. században Ferenc-rendi szerzetesek kezdték építeni, késő gótikus stílusban.

Egyéb látnivalók a városban

A volt városháza (ma megyeháza) 1906-1907 között épült, Komor Marcell és Jakab Dezső építészek tervei alapján.
Az épület északkeleti részén elhelyezkedő, 50 méter magas torony díszes majolikacserepekkel fedett sisakja a város majdnem minden pontjáról látható.
Az előcsarnok tölcsérboltozatai, márványoszlopai, ablakfestményei középkori hangulatot keltenek, annak ellenére, hogy az 1962-ben végzett önkényes restaurálások lényegesen megváltoztatták arculatát. Gyűlésterme sokat veszített értékéből a színes üvegfestmények eltávolításával, melyek Bethlen Gábort, II. Rákóczi Ferencet, Kossuth Lajost, Deák Ferencet és Ferenc Józsefet ábrázolták.

Bartók Béla szobra (Bartók B.u.) Izsák Márton szobrászművész alkotása, melyet a zeneszerző születésének 100 éves évfordulója alkalmából, 1981-ben lepleztek le.

A Nemzeti Színház 1969-1973 között épült, mely a vásárhelyi épületekre jellemző barokk stílus újszerű értelmezésének jegyeit hordja magán. Csodálatos előteréből nyílik a 600 személyes színházterme.

Az ortodox székesegyház helyén volt egykor a Bodor-kút, amelyet 1816 körül épített Bodor Péter. A kupolában vízzel működtetett zenélő szerkezet volt elhelyezve, mely hat óránként zenét szolgáltatott. 1911-ben a város átrendezésekor bontották le, hogy helyet biztosítsanak a tervezett színháznak.

A Teleki-házat (Bernády György tér 3-5.) 1797-1803 között építtette Széki Teleki Domokos, Torda megye főispánja empire-be átmenő barokk stílusban. 1849. július 29-én Teleki vendége volt Bem altábornagy, aki innen indult a fehéregyházi ütközetbe. 1986-ban restaurálták az épületet, és visszaadták eredeti formáját.
Az épület előtti parkban állították fel 1994-ben dr. Bernády György városépítő polgármester szobrát.

A Teleki Téka (Bolyai Farkas u.17.) épületét Ignaz Schlaff bécsi építész készítette Teleki Sámuel elképzelései szerint. Ez az épület lett az erdélyi empire stílusú csarnoképítkezés legszebb példája. Itt található a Teleki-hagyaték 40 ezer kötetet kitevő gyűjteménye, közöttük 66 ősnyomtatvánnyal és számos könyvritkasággal.

A Bolyai Farkas Líceum (Bolyai Farkas u.3.) Református Kollégiumnak épült. Főépületét 1908-1909-ben építették közadakozásból, szecessziós stílusban. A Bolyai utca felöli régi kollégium és a Tornacsarnok 1871-ben készült.
Az iskolának több mint 440 éves múltja van, ez volt a vásárhelyi szellemi élet fellegvára.
A Líceum előtti téren található a Bolyai szoboregyüttes, mely a két nagynevű matematikusnak állított örök emléket.
Segesvár – Sighişoara – Schässburg

Marosvásárhelytől délre, a Nagy-Küküllő völgyszorulatában fekszik.
A Világörökség részét képező segesvári vár falain belül találjuk Erdély legfestőibb középkori várnegyedét. Meredek lejtésű hegyek, erdővel borított domboldalak ölelik a környezetéből szigetként kiemelkedő várat, mely lenyűgöző látványt nyújt.
A település 36.000 lakosából 20% magyar, 4% német, 73% pedig román anyanyelvű.
A város környéke ősidők óta lakott hely volt. A római időkben ezen a tájon feküdt a Castrum Stenarum őrhely, amely a Gyulafehérvár felé vezető fontos út biztonságára vigyázott.
II. Géza, majd II. Endre szász telepeseket hívott a vidékre, akik megkezdték a város építését. Alapításának pontos ideje nem ismert.
Segesvár a középkorban egyike volt Erdély legfontosabb városainak, mind gazdasági, mind egyházi szempontból.
Az első céhek megszervezése a XIV. század elejére tehető, kézműipara már ekkor igen fejlett volt, mely a későbbi időkben még inkább felvirágzott.

A város látnivalói

A város ősi magja a vár, mely a festőien szép fekvésű várhegyen épült.
Az Óratorony a vár főkapuja és a város szimbóluma is egyben, mely a város csaknem minden részéből látható. Nem csupán az idő múlását, hanem a város központját is jelzi. A torony már a XIV. században készen volt, mai formáját azonban kétszáz évvel később nyerte el. Két méternél vastagabb falai között volt a város kincstára, a levéltár és a féltve őrzött lőszerraktár. Tetőzetét 1894-ben fedték be színes majolikacserepekkel.
A XVII. században német városi szokás szerint a toronyba egy órajáték került. Az óra számlapján, egy kis ablakban minden nap másik, festett szobor jelenik meg, a hét napjait jelképezve: Diana, Mars, Merkúr, Jupiter, Vénusz, Szaturnusz és Nap.
A toronyban napjainkban várostörténeti múzeum működik, ahol kiállítást láthatunk az egykori céhekről, a segesvári kerámiakészítésről és a régi gyógyszerészetről. Ezek mellett találunk itt egy berendezett szász szobát és egy kínzókamrát is.
Az óratoronytól néhány lépésnyire található a Vlad Dracul-ház, ahol a havaselvi uralkodó, Vlad Ţepeş (Drakula) apja lakott 1431-1435 között.
A vár falainak hossza megközelítően egy km, eredetileg 14 védőtornyából 9 ma is áll, több kézműves, iparos és polgári ház homlokzatát renoválták.
Az 1642-ben készült, 172 fokból álló fedett fa lépcsősor, a Diák-lépcső (Schülertreppe). Iskolába menet minden nap ezen a lépcsőn mentek fel a szász diákok, innen a lépcsősor elnevezése.
A régi megyeháza 1886-1888 között épült neoreneszánsz stílusban, melynek díszterméből ráláthatunk a Fehéregyházi-síkra. A megyeháza mellett egy kis parkban áll Petőfi mellszobra.

A Szűz Mária-kolostortemplom az 1677-1678-as évekbeli átépítéskor kapta mai formáját. A templom kincsei között van a Hunyadi János idejéből való “Jakab mester által” készített bronz keresztelőmedence és egy 35 darabból álló keleti szőnyeggyűjtemény.

Az evangélikus vártemplom, a “hegyi templom” a XIV-XVI. században épült a várdomb tetején. A templom az erdélyi gótikus építészet remeke, stílusában a kolozsvári Szent Mihály-templomhoz és a brassói Fekete-templomhoz hasonlít.
A templom restaurálásának finanszírozását 1997-ben a Messerschmidt német alapítvány vállalta el.
A városfalon kívül, a Küküllő partján találjuk a XV. századi, későgótikus stílusú evangélikus templomot, melyet Leprások templomának neveznek. A XVI. században, a templom külső falán ma is látható szószékről prédikált a pap a leprás betegeknek.
Szováta – Sovata – Sowata
A Sóvidék legnagyobb települése, híres fürdő- és üdülőhely. A Kis-Küküllő felső vidékén fekszik, területe két részből áll: Szováta városból és Szováta-fürdőből.
A fürdőtelep az itt található, sótömzsökön létrejött sós vizű (heliotermikus) tavak körül alakult ki. A tavak sótartalma a fenéken a legnagyobb, a felszínhez közeledve fokozatosan csökken. Felszínüket -csapadék utánpótlásból- édesvíz fedi, mely segítségül szolgál a víz felmelegedéséhez. Az 1-2 méter mélyre behatoló napsugarak a nagyobb sűrűségű, édesvízzel nem keveredő réteget felmelegítik, amely elraktározza a kapott energiát. Az ily módon felmelegedő sóstavakat nevezik heliotermikus tavaknak.
Szováta szomszédságában már az 1700-as években észleltek ilyen tavakat, majd Fichtel János, a neves földrajzi leíró 1780-ban ismertette is ezeket. Később Kővári László, majd Orbán Balázs is írt a hol megjelenő, hol eltűnő, jobbára melegvizű tavakról.
1844-ben a Fehér-tó partjára két villát építettek, partján fürdőzők jelentek meg. A tó 1850-ben egy kiadós eső nyomán eltűnt, így a fürdőhely elnéptelenedett. 1860-ban Veress József a Sóárok elzárásával megpróbált egy mesterséges heliotermikus tavat létrehozni, de erőfeszítéseinek ugyancsak egy zápor vetett véget.
Veress azonban nem adta fel, és 1872-ben megkezdte a Gera-fürdő kiépítését. Nem sokkal ezután a hidegvizű Fekete-tó hasznosítására is sor került. 1876-ban engedélyt szerzett az időközben képződött újabb tavak hasznosítására, majd 1884-ben Szováta hivatalosan is gyógyfürdőhellyé vált. A Gera-fürdő évtizedekig működött.
Szováta – Sovata – Sowata

A Medve-tó – gyógyturizmus régen és ma

A gyógyfürdőzés igazi hírneve Szovátán a Medve-tóhoz kapcsolódik. A tó az 1870-es évek vége felé alakult ki – sokan a pontos dátumot is tudni vélik: 1875. május 27. -, az itt található kaszáló beszakadása következtében, amit azután feltöltöttek a rajta átfolyó patakok. A Medve-tó mellett még több kisebb, hasonló adottságokkal rendelkező tó is található itt, mint például a Fekete-, a Mogyorósi-, a Zöld- és a Veres-tó.

A Medve-tó hőmérséklete az évtizedek folyamán fokozatosan csökkent. A legmelegebb rétegekben a heliotermia kialakulása után 80 fokos hőmérsékletet is mértek, majd a víz hőmérséklete 1902-ben 61, 1910-ben 51, 1965-ben pedig 33 fokra csökkent. A hőmérséklet csökkenése a beömlő édesvízzel, valamint a fürdőzők számának növekedésével hozható összefüggésbe.
A tó sótartalma a mélységgel fokozatosan növekszik, míg el nem éri a 220-300 g/l koncentrációt (összehasonlításként: a tengervíz sókoncentrációja 34 g/l körül mozog).

A Medve-tó hasznosítására a kialakulása után hamarosan sor került. 1894-ben Sófalvi Illyés Lajos földbirtokos megszerezte használati jogát, fürdőengedélyt kért és kapott, 1900-ban pedig megalapította Szovátafürdőt. Ezért van, hogy a tavat kezdetben Illyés-tó néven emlegették, és csak 1910-től vált általánossá a Medve-tó elnevezés, kiterített medvebőrre emlékeztető alakja miatt.
A fürdőélet a vasút kiépítése után lendült fel igazán, a tó mellé meleg fürdőt, sétányokat építettek, a telepet közművesítették, és egyre szaporodott a villák száma is. Kisebb-nagyobb megtorpanásokkal a fürdőtevékenység innentől kezdve folyamatosan bővült, 1932-ben már 110 villában, 1600 szoba várta a gyógyulni vágyó vendégeket
Napjainkban Szováta újabb felvirágozás kezdetén van, hiszen a magyarországi Danubius Hotels Rt. megvásárolt a fürdőtelepen több szállodát, valamint hosszú távra bérbe vette a Medve- és a Mogyorósi-tavakat. A szállodákat felújították, a tavak környezetét rendbe tették, megteremtve ezáltal a minőségi gyógyturizmus lehetőségét.

A Danubius Hotel Sovata háromcsillagos szobákkal és négycsillagos kezelőközponttal várja a gyógyulni és kikapcsolódni vágyó vendégeket.
Erik Ház Szováta

Kategória: Vendégház **
Cím: 545500 Szováta, Stejerisului
Nyitva: I.1. – XII.31.
Telefon: (+40) 265/571-072
Mobil: (+40) 722/406-764, (+40) 741/548-360
Fax:
E-Mail: szobinorbi@szovata.ro , szobinorbi@yahoo.com
Honlap: http://www.erdelyiturizmus.hu/szallas/erikhaz

10
20
10
8
1

Bettina Vendégház Szováta

Kategória: Vendégház **
Cím: 545500 Szováta, Stejerisului (Tölgyes) u. 19/A
Nyitva: I.1. – XII.31.
Telefon:
Mobil: (+40) 744/897-346, (+40) 740/949-018
Fax:
E-Mail:
Honlap: http://www.erdelyiturizmus.hu/szallas/bettinavendeghaz

4
12+1
2
2
1
1
1
1

Sisi Villa Szováta

Kategória: Panzió **
Cím: 545500 Szováta, Zorilor 23.
Nyitva: I.1. – XII.31.
Telefon: (+40) 266/372-204
Mobil: (+40) 742/454-889
Fax: (+40) 266/372-204
E-Mail: bulbukm@topnet.ro
Honlap: http://www.erdelyiturizmus.hu/szallas/sisivilla , http://www.sisi.nextra.ro

9
24+2
7
1
1

1

Pasager Panzió Szováta

Kategória: Panzió **
Cím: 545500 Szováta, Rózsák útja
Nyitva: I.1. – XII.31.
Telefon: (+40) 265/570-776
Mobil: (+40) 745/586-780
Fax:
E-Mail:
Honlap: http://www.erdelyiturizmus.hu/szallas/pasagerpanzio

8
20+4
6
2

Parajd – Praid

A só igazi hazájában vagyunk, amelynek Parajd a központja, ahol minden a só körül forog.
A sóbányászat a római időkig nyúlik vissza, már akkor bányák működtek itt és Szovátán egyaránt.
A székelyek 1562-ig szabadon használhatták a sót, majd a segesvári országgyűlés kimondta a só kitermelésének és árusításának állami monopóliummá tételét. Ezért nem fogadták kitörő örömmel János Zsigmondot 1568-ban, parajdi látogatásakor.
A harang alakú bányák 1780-ban nyíltak meg, ahová még falajtorján lehetett lejutni. Később, mikor a bányát már annyira mélyítették, bivalybőr málhában ereszkedtek le, és a sót is ezzel hozták a felszínre. A bivalybőr az egyetlen olyan állatbőr, amely ellenáll a só bomlasztó hatásának. Az 1800-as évek végén már lóvontatású felvonó működött.

A falu határában emelkedik az 576 m magas kősó-szikla, amit Sóháta vagy Sóshegy néven emlegetnek. Gerince többnyire szaggatott, vízmosta árkokkal, üregekkel barázdált. A sósziklák aljából vékony, sós vizű erek fakadnak.
A faluban található az Áprily-ház is, ahol Áprily Lajos a gyermekkorát töltötte, és ahová idős korában nyaranta újra visszatért.
Parajdon épült fel a XIX. századi ipar egyik büszkesége, a gyufagyár, amely, miután letarolták a környékbeli lucfenyőket, megszűnt.

A faluból kirándulás is szervezhető a Vár-hegyre (951 m), Rapsóné várához, vagy a Siklodkőre. Mindkét helyen felfedezhetők az itt épült várak maradványai, amelyek az erdélyi várrendszerhez tartoztak.

A sóbánya

A bányában a só kitermelése jelenleg gépesített formában történik. A kitermelt só helyén hatalmas csarnokok alakultak ki, melyek közül az egyiket megnyitották a látogatók és a gyógyulni vágyók számára.
A bánya levegője száraz és tiszta, mivel a só magába szívja a nedvességet, és megöli a kórokozókat, a hőmérséklete pedig egyenletes, ezáltal kiváló kezelési lehetőséget biztosít a légúti megbetegedésben szenvedők számára.
A padlót alkotó só olyan, mintha márványból volna, a mennyezeten levő rétegek pedig jól szemléltetik a sórétegek gyűrődéseit a felette levő rétegek nyomása alatt.
A sóbarlangban található egy kis templom – melynek oltára is sóból készült -, ahol felváltva tartanak misét és istentiszteletet a különböző felekezeteket képviselő papok, de rendeznek itt hangversenyeket is.
A bánya nyitvtatartása:
nyáron: 8.00-17.00
télen: 8.00-12.00
Turistacsoportok a nyitvatartástól függetlenül is igényelhetnek autóbuszt.
A barlangok gyógyhatásáról

Napjainkban sokat hallunk a természetgyógyászatról és a természetes gyógytényezőkről. Sokan nem tudják, hogy a gyógynövények, a napfény, a víz és hegyi levegő mellett a barlangi levegőnek is gyógyhatása van, elsősorban a légzőszervi megbetegedések esetében.

Az erdélyi barlangkutatók közül Dr. Balogh Ernő “Cseppkő világ” című könyvében ezt írja:
“Ide fűzhetem saját tapasztalatomat is. A patak 10 fokos vizétől majdnem nyakig átázva, 10-12 óra hosszat dolgoztunk a szolcsvai Búvópatak barlangjában, de ettől közülünk soha senki még csak nem is tüsszentett. Sőt, egyik munkatársunk hűléses lázzal ment be a barlangba, s egészségesen jött ki onnan.”

A barlangok gyógyhatása több tényező együttes működésével magyarázható.
A barlangok levegője – különösen a vizes barlangoké, melyekben vízfolyások vagy tavak vannak, vagy erős vízbeszivárgás észlelhető – természetes, ún. aeroszol, mely telítve van párával. A relatív nedvességtartalom 100%-os, de nem ritka a túltelített barlangi levegő sem. Ilyen barlangokban a szüntelenül kicsapódó vízpára körülveszi és lecsapja az esetleg lebegő porrészecskéket, ezért a barlangi levegő tisztább mint a magashegységek levegője.
Orvosi szempontból az ilyen levegőt allergénmentes levegőnek nevezik, melyben a légzőszervi betegségben szenvedők jól érzik magukat, mert nincs por, ami irritálná légútjaikat.

Egy másik igen hatásos gyógytényező az antibiotikumokat termelő sugár- és penészgombák jelenléte a barlangokban. Ezek a víz által behordott korhadó faanyagokon és a szerves részecskékkel kevert nedves homokon tenyésznek. Nem egy, a gyógyászatban alkalmazott antibiotikum-termelő gombát barlangokban fedeztek fel.
A barlangokban jelenlevő antibiotikumok kórokozó-ölő hatása okozhatja a hűléses betegek barlangokban történő hirtelen gyógyulását.

Napjainkban a légzőszervi megbetegedések világszerte egyre elterjedtebbek, melynek oka a levegő fokozott szennyezettsége. Ezért lenne indokolt a barlangok gyógyászati célokra való hasznosítása.
Erdélyben jelenleg csak a parajdi sóbányában működik egy kezelőközpont.
A sóbányák gyógyító hatására az hívta fel a figyelmet, hogy az itt dolgozók körében ismeretlenek a légzőszervi megbetegedések.

(Forrás: Erdélyi Gyopár 1994/1 – az Erdélyi Kárpát-Egyesület közlönye)
A sós vizű strand

A bánya mellett a falu másik nevezetessége a nagyon meleg (43-49 fok) sós vizű strand.
A sós víz 2200 méter mélyről tör fel, sótelítettsége igen nagy, ezért a fürdőzők szinte lebegnek a víz felszínén. A melegfürdő épületében 28 kád áll a gyógyulni vágyók rendelkezésére, melyhez egy szabadtéri medence (26×47 m) is tartozik.
Gyógyjavallatok
A fürdőzés reumás bántalmakra, porcsérülésekre, visszérre, porckopásra, nőgyógyászati bántalmakra és különböző bőrbetegségekre ajánlott.
Korond – Corund

Hargita megye egyik legnagyobb települése, és így nevezik a patakot is, amelynek völgyében elhelyezkedik. Első írásos adata 1333-ból való.
Középkori temploma 1533-ban épült, melyet a reformáció idején az untiáriusok elfoglaltak. Átalakított formában, késő gótikus részleteket megőrizve ma is áll. A mai római katolikus templom 1910-1911 között épült.

Mivel a mezőgazdaság soha nem tudta eltartani a lakosságot, különböző mesterségek honosodtak meg, melyek közül a fazekasság a legrégibb, de itt maradt fenn a taplókészítés és a szénégetés mestersége is.
Korond főutcája állandó jellegű kirakodóvásár, ahol nemcsak a helyi, hanem a környék mestereinek termékei is várják a vásárlókat.
Kezdetben máz nélküli “veres” fazekakat készítettek, melyek jól bevált főzőedények voltak. A korondi fazekasságot többször is veszély fenyegette. Amikor például divatba jöttek a mázas cserépedények, a korondi fiatalokat elküldték Székelyudvarhelyre, hogy ott megtanulják az új mesterséget. A fazekasság kitűnően eltartja a lakosságot, innen napjainkban sem vándorolnak el az emberek.

A községtől 2 km-re északra, Árcsó-fürdővel átellenben, a műút közelében, 643 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el az ún. Rakodó-hegy, vagy Csiga-hegy. Az itt feltörő sósvizek, meszes lerakódások eredménye a korondi aragonit. Színeződését főleg a különböző alakban előforduló vasvegyületektől, a világossárga színt a berétegződő kéntől nyeri. Díszkőnek is használják.

Az Erdélyi Turizmus kézműves termék ajánlata
A településen élő Fábián családnál gyönyörű kerámiák kaphatók barna (agyag) és fehér (pala) színben. Mérettől függően a vázák a kicsitől a padlóvázáig 100-2.000, a tányérok 100-1.500 forintba kerülnek.
Előzetes megbeszélés alapján bemutatót is tartanak a kerámiakészítés folyamatáról (agyagozás, rajzolás, égetés).
A termékek megvásárolhatók a család otthonában vagy a Farkaslakán található üzletükben, a Tamási emlékmű szomszédságában.
A műhely címe: Korond, Piac 450. (Szováta felől érkezve közvetlenül a piac előtti kis utcába kell balra bekanyarodni.)
Telefon: (+40) 266/249-160

Elek apó mesél
Firtos és Tartod

Hej, régi vár még ez a Firtos vára is! Tündérek építették, még azon melegiben, hogy az Úristen a világot megteremtette. Mikor a tengervíz lefolydolgált, szűrődött a föld színéről, egy gyönyörűséges tündér-királykisasszony szállott a fellegek közül ennek a magas hegynek a tetejébe, ott letelepedett a többi tündérekkel, s mindjárt elhatározták, hogy egy szép várat építenek oda. Ezt a tündér-királykisasszonyt Firtosnak hívták, de volt neki egy leánytestvére még, egy Tartod nevű, aki átalkodott rossz teremtés volt, s mindig irigykedett Firtosra.
No, hozzálátnak a tündérek a várépítéshez, dolgoznak serényen éjjel-nappal. Arra vetődik Tartod, s azt mondja Firtosnak irigykedve:
- Azért is megmutatom, hogy ma éjfélig szebb várat építek a tiednél, s ennek a tiednek elvitetem a fundamentumkövét az én váramba.
Firtos vára készen is volt már este, a tündérek nagy örömükben tüzeket gyújtottak a vár falain, s úgy táncoltak körülötte. De éjfélkor csak ott termett Tartod a gonosz tündéreivel, egy szempillantásra kifeszítették a Firtos várának fundamentumkövét, nagy hirtelenséggel kifúrták, vasrúdra húzták, s úgy repültek vele Tartod vára felé. Repültek a gonosz tündérek a fundamentumkővel, de mikor Korond fölé érkeztek, s a kakasok éppen éjfélre kukorékoltak, a vasrúd kettétörött, a kő leesett a Korond vizébe.
Most is ott van, aki nem hiszi, nézze meg a “likas követ”.
De mikor a kő leesett, összeomlott Tartod vára is…
Farkaslaka – Lupeni

A település első írásos említése 1566-ból való, ma kilenc falu községközpontja.
Legfőbb nevezetessége, hogy itt született a legnagyobb székely író, Tamási Áron.
Emlékháznak nyilvánított szülőháza a főúttól távolabb, egy belső utcában található. Végrendelete alapján a templom melletti két cserefa alá temették. Itt, a főút mentén található kopjafás síremléke és kőbe faragott emlékoszlopa, melyet Szervátiusz Jenő és Tibor, apa és fia faragott. Ünnepélyes leleplezésére 1972-ben került sor.
Az emlékhely környékén megtelepedett korondi árusok szebbnél szebb népművészeti tárgyakat kínálnak eladásra.

Tamási Áron (1897-1966)

Jellegzetesen székely író.
Írásművészetének, szépségeszményének, emberségének ihletforrása Farkaslaka, az “angyali falu”. Már kora gyermekségétől magába szívta a hagyományok tiszteletét, a népszokások gyakorlását, a babonás hiedelmek iránti érdeklődést, a népköltészet szeretetét. Játékos képzelete a mindennapok valóságából – a “nehéz szegénység”, a mostoha természeti viszonyok, a társadalmi elszigeteltség, a komor történelmi események – egy mesebeli világba menekíti.
Fogékonyságát a költői szépségek iránt édesanyja alakította: “Anyám virágos ágakat mutogatott nekem, melyeken harmatosak voltak a levelek, virágai játékosan villództak a változó fényben, s azoknak szirmai céltalanul szálldostak néha, mint a pelyhek”.
A 11 gyermek (Tamási volt a negyedik a sorban), erejéhez mérten, kivette részét a mindennapi munkából, “… a faluban jobb kaszás nem volt, mint én nagyobbacska diákkoromban”.
Mivel nyughatatlan, kíváncsi természete miatt, negyedikes elemista korában, baleset érte (elsült a kezében egy pisztoly, és egyik ujját leszakította), apja úgy határozott, hogy fiát taníttatni fogja. Székelyudvarhelyre, a katolikus gimnáziumba került, amelynek szerzetesi szigora ellen állandóan lázadozott.
Az iskolapadból 1917-ben az olasz frontra került. A háború után Kolozsváron elvégezte a Kereskedelmi Akadémiát, majd 1923-ban kivándorolt Amerikába. Kintlétét tíz évre tervezte, de három év múlva hazatért.
Kolozsváron telepedett le, és fontos szerepet játszott az erdélyi irodalmi életben. Az Erdélyi Helikon írói köréhez csatlakozott.
A második világháború idején támogatta a haladó erők háborúellenes összefogását. 1944-ben Budapestre költözött, itt élt haláláig, de lélekben soha nem hagyta el szülőföldjét.
Élményei hatására Tamási felfedezte a székely népi életet és lelkiséget az irodalom számára. “Az én írótermészetemre különösen jellemző, hogy székelynek születtem.”
Művei példázatok, melyek lényege az élet értelmének keresése, a javító, segítő szándék. A székely észjárás, furfang, humor, a nyelvi fordulatok közel hozzák hőseit s a szülőföld világát.
Pályája csúcsát jelzik az 1930-as évek alkotásai. Legismertebb műve az Ábel-trilógia (Ábel a rengetegben – 1932, Ábel az országban – 1933, Ábel Amerikában – 1934).
A trilógia főszereplője Ábel, a talpraesett, furfangos, feleselő kedvű, derűs népi hős.
Ábel erdőpásztor a Hargitán – Ábel a rengetegben. A serdülő fiúnak is munkát kell vállalnia, mint ahogy Tamási családjában is minden gyermeknek megvolt a maga feladata (a legnagyobb fiúnak nyolc éves korától segítenie kellett a mezei munkában, a lányok a kisebb testvéreket dajkálták).
Ábelnek népmesei hősként próbákat kell kiállnia, de felülkerekedik ellenfelein. “Miként az állatnak a körmeivel s fogával kell harcolni, azonképpen az embernek az eszivel.”
Magányában a Hargitán , a “világ tetején” a saját és a szegények sorsán gondokodik: “Hát hol az igazság?” “… a legokosabb, amit ki lehet deríteni, az csak annyi, hogy az igazság széjjel van szórva.”
Ábel a természet világából eljut a városba – Ábel az országban. Kalandjai során bepillantást nyer a városi élet mélységeibe. Szomorú élménye, hogy a polgári társadalom, a város elnyeli a tehetségeket. Végső kérdését, hogy “Mi célra vagyunk a világon?”, egyelőre nem tudja megválaszolni.
A teljes kiábrándulás Amerikában következik be – Ábel Amerikában. Ábel ámul-bámul az Újvilágban, minden lenyűgözi, egyben kiábrándítja. Állásait sorban elveszti, mert képtelen a gépies, lélektelen munkavégzésre. Alapvető tapasztalata, hogy a pénz utáni hajsza eltorzította az embert. Közben a honvágy állandóan munkál a lelkében. A végső kérdésre itt kapja meg a választ: “Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”.
“… nem is lehetünk más célra ebben az életben, minthogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.”
A gazdasági válság megpróbáltatásai idején keletkezett Rendes feltámadás (1932) című novellája, amelyben szembeállítja a földi életet az utolsó ítélet napjával. Az író véleménye, hogy az igazságot a társadalomban a helyére kell tenni.
A székely falu világát idézik színjátékai is, a székely népi játékok.
A harmincas évek legsikerültebb alkotása az Énekes madár (1935), amelyben a jó győz a gonosz felett, a szerelem mindenhatóságát érzékeltetve.
Pályája utolsó szakaszában nehezen talált egyéni hangjára. Bölcső és bagoly (1953) című önéletrajzi alkotása jelezte az áttörést, a sikert. A mű vallomás a szülőföldről és népéről a gyermekkor felidézése, újraélése során.
Kívánsága szerint, halála után Farkaslakán temették el.

Vármező – Cîmpu Cetăţii

A csodálatos környezetben fekvő település a pisztrángot kedvelők paradicsoma, mivel egy 50 tóból álló pisztrángtelep működik itt.
A telepen körbe lehet sétálni, és halat is lehet vásárolni, illetve étteremben rendelni.